A harmadik Krisztus – részletek J.R.: Seth könyvéből

A harmadik Krisztus – részletek J.R.: Seth könyvéből



“Három ember élt, akiknek élete összeolvadt a történelmi képben, és akiknek együttes története vált ismertté Krisztus életeként. Mindegyikük rendkívüli lelki képességekkel rendelkezett, ismerte feladatát, és tudatosan vállalta. E három ember egyazon entitás része volt, és egy időben léptek a fizikai életbe, bár nem pontosan ugyanazon a napon. Fontos oka volt annak, hogy az entitás nem egyetlen személyben jelent meg.
Először is, egy entitás teljes tudata túlságosan sok lenne egyetlen emberi lény számára. Másodszor: az entitás többféle környezetet kívánt, mint amennyi egy emberi életben rendelkezésére állt volna.
Az entitás egyrészt Keresztelő Jánosként született, valamint két másik alakban is.
Ezek egyike tartalmazta azt a személyiséget, akire a Krisztusról szóló legtöbb történet hivatkozik. A másik személyiségről később fogok beszélni. Az egyazon entitás három része között állandó kapcsolat állt fenn, jóllehet nem ugyanaznap születtek, és nem ugyanaznap temették el őket. Az emberiség saját lelki erőiből hívta életre őket, az egyéni tudat közös tárházából, amely rendelkezésére állt.”

“Az emberek látomásaikban és ihletett állapotban megtudták, hogy a Krisztus-dráma meg fog történni, s ezért amikor valóban fizikailag is végbement, felismerték. Ereje, energiája ezután visszatért az álom világmindenségébe. Intenzitása, életereje a fizikai materializáció által megnövekedett. Ezután az emberek egyéni álmaikban a dráma főszereplőihez viszonyultak, és álomállapotban ismerték fel igazi jelentőségét.”

“Csak a belső Én képes nyugalmi állapotban, meditáció közben időnként megpillantani e fizikai fogalmakkal kifejezhetetlen belső igazságok részleteit. Ezeket az értékeket, intuíciókat, felismeréseket mindenki a maga felfogóképességéhez igazítva adja tovább, ezért a róluk szóló történetek is sűrűn változnak.
Például egy történelmi vallási dráma főhőse tudatosan tisztában lehet azzal, hogy milyen úton-módon kapja az ilyen információt, de az is lehet, hogy nem. Ő mégis érezheti úgy, hogy tudja, mert a dogma eredetével kapcsolatos fogalmakat meg tudja érteni.
A történelmi Jézus tudta, hogy ki Ő, de tudta azt is, hogy egyike az egy entitást alkotó három személyiségnek. Nagy mértékben osztozott a másik kettővel az emlékeiken is.
A harmadik személyiség, akit már sokszor emlegettem, a ti fogalmaitok szerint még nem jelent meg, bár a létezését megjósolták mint “második eljövetelt” (Máté 24). Ezek a jóslatok olyan fogalmakat használtak, amelyeket az adott kultúra az adott időszakban megértett; ennélfogva, jóllehet a díszlet már ott állt a színpadon, gyalázatos torzítás történt, mert ez a Krisztus nem a ti világotok végén fog eljöni, ahogy a próféciák hirdetik. (21:20) Nem azért jön, hogy megjutalmazza az igazakat, és örökös kárhozatba taszítsa a vétkeseket. Mindazonáltal egy új vallási dráma elindítója lesz. Bizonyos történelmi folyamatosság azért megmarad. Amint az egyszer már megtörtént, nem ismerik majd fel Őt igaz valójában. Nem lesz dicsőséges kinyilatkoztatás, amely előtt leborul a világ.
Azért tér majd vissza, hogy rendbehozza a kereszténységet, amely az Ő megérkezésekor romokban fog heverni, valamint azért, hogy egy új gondolati rendszert állítson fel, amelyre akkor a világnak fájdalmasan nagy szüksége lesz.
(21:25) Addigra minden vallás komoly válságba kerül. Az Ő üzenete az egyén és Minden Létező viszonyáról szól majd. Egyértelműen megadja majd a módszereket, amelyek által minden egyes ember bensőséges kapcsolatot teremthet saját entitásával; az entitás bizonyos mértékig közvetítő az ember és Minden Létező között.
A 2075-ös esztendőre már mindez végbemegy.
Megjegyezhető itt, hogy Nostradamus a római katolikus egyház felbomlásában a világ végét látta. El sem tudta képzelni a civilizációt nélküle; késői jóslatait ennek figyelembevételével kell olvasni.
Krisztus harmadik személyiségét nagy látnokként ismerik majd, mert Ő lesz az, aki megtanítja az emberiségnek a belső érzékek használatát, s ezáltal lehetővé teszi az igazi spiritualitás elérését. Gyilkosok és áldozatok szerepet cserélnek majd, mert a tudat felszínére kerülnek a reinkarnációs emlékek. E képességek kifejlődésének hatására az élet szentségét általánosan felismerik és elismerik majd.
Még ez idő előtt sokan születnek olyanok, akik valami módon felcsigázzák az emberiség várakozását. Egy ilyen ember már meg is született Indiában, egy Kalkuttához közeli kis településen, de az ő szolgálata, amíg él, meglehetősen helyi jellegű marad.
Születik egy másik is Afrikában: egy fekete férfi, aki tevékenységének java részét Indonéziában fejti ki. A várakozás a ti fogalmaitok szerint már hosszú idővel ezelőtt megkezdődött, és az új próféták tovább táplálják majd, még végül Krisztus harmadik személyisége valóban megjelenik.
Az Ő vezetésével az emberiség túllép a jelképeken, amelyekre a vallás oly sok évszázadon át támaszkodott. Az egyéni spirituális tapasztalatok fontosságát, a lélek határtalan tágulékonyságát fogja hangsúlyozni, és a sokdimenziós valóság felismerésére tanítja meg az embert.”

“A harmadik történelmi személy, aki a ti fogalmaitok szerint már megszületett, és részét képezte a teljes Krisztus-személyiségnek, egy zelóta szerepét vállalta magára.
Ez a személyiség rendkívüli erővel, energiával és szervezőkészséggel rendelkezett, és szándékolatlanul elkövetett hibái néhány veszedelmes torzítást okoztak. Abból a történelmi korból csak szórványos és ellentmondásos feljegyzések maradtak fenn.
Ez az ember, történelmi személyként Pál vagy Saul volt. Őrá bízatott, hogy megteremtse a kereteket. Csakhogy a kereteknek ideákból, nem rendszabályokból kellett volna állniuk; emberekből, nem csoportokból. Ezen bukott el, és ő fog visszatérni az imént említett harmadik személyiségként a ti jövőtökben.
Ebben az értelemben tehát nincs szó négy személyiségről.
– Értem.
Saul nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy különálló identitássá váljék. Tulajdonságai például szembetűnően különböztek a történelmi Krisztus vonásaitól.
Egy intenzív, személyes élmény hatására “tért meg” – ebből az eseményből kellett volna megértenie feladatának egyéni, nem szervezeti jellegét. Korábbi éveinek néhány cselekedetét mégis Krisztusnak tulajdonítják – nem fiatalkori tettekről van szó, hanem még korábbiakról.
(22:05.) Mindhárom személyiség szabad akarattal dolgozott saját feladatain. Ez Saulra is igaz. Még a szervezeti “torzításokra” is szükség volt a történelem kereteihez, ha megértitek az eseményeket. Saul törekvései tehát egy másik szinten voltak ismertek.
Egy meghatározott célt szolgáltak. Ezért van az, hogy még egyszer megjelenik, ezúttal azért, hogy felszámolja a torzításokat.
Különben sem a saját fejéből merítette őket, hogy aztán ráerőszakolja a fizikai valóságra. (Jane elhallgatott, kezét a szeméhez emelte.) Azért teremtette, mert kénytelen volt elismerni bizonyos tényeket: abban a világban, abban a korban földi hatalomra is szükség volt ahhoz, hogy a keresztény hitet elkülönítse a számtalan más elmélettől és vallástól, és az egymással hadakozó szekták közepette épségben megőrizze. Az ő feladata volt a fizikai keretek megteremtése; még ennek ellenére is félt attól, hogy a keretek végül megfojtják az eszmét, de nem látott más megoldást.
– Mit jelent a két név: Pál és Saul?
Mindkettő az ő neve volt. (Pauza.) Amikor azonban a harmadik személyiség ismét felbukkan a történelemben, nem a régi Pálnak fogják nevezni Őt, hanem mindhárom személyiség tulajdonságait hordozni fogja.”

“A harmadik személyiség átalakulása, amiről korábban beszéltem, olyan erejű lesz, hogy ugyanazokat a képességeket hívja majd elő az emberiségből, mint amit önmagából.
Ezek a képességek mindig is jelen voltak. Végül áthatolnak majd a fizikai érzékelés fátylán, és új irányokban tágítják ki az érzékelést.
Az emberiség most nélkülözi ezt a fajta fókuszt. A harmadik személyiség ezt a fókuszt fogja képviselni. Ebben a drámában nem lesz keresztrefeszítés. Az a személyiség már sokdimenziós lesz, tudatában minden inkarnációjának. Nem kötődik majd egyetlen nemhez, egyetlen fajhoz, egyetlen bőrszínhez sem.
(23:20.) Ezért elsőként fogja áttörni a személyiség földi fogalmainak korlátjait, felszabadítva a személyiséget. Képes lesz tetszése szerint felmutatni ezeket a különféle vonásokat. Sokan lesznek majd, akik nem merik ilyennek elfogadni saját valóságukat, félnek majd valódi identitásuk dimenzióira rátekinteni.”

Forrás: Jane Roberts – Seth könyve

Vélemény, hozzászólás?