Concordantia Carpatiensis – Ayon Ruw írása

Concordantia Carpatiensis

programtervezet a Kárpát-medence tudat-rendszerének harmonizálására

 

…A nem tudatosult hiány érzékelésekor valósággá válik. E határmezsgye törvénye, hogy annak kell felvállalnia egy anomália feloldását, aki előtt az megnyilatkozott.
Az észlelés általam történt, két éve, Dél-Kolumbiában, egy sámáni szertartás alkalmával.   A valóság láthatatlan tartományát egy enteogén hatású amazoniai mesternövény – az ayahuasca – nyitotta meg előttem: amikor egymással összekötött tudataink koherenciája stabilizálódott, a yagé nem csupán a helyzetért felelős erővonalakat tette láthatóvá, hanem azt is megmutatta, hogy melyek vezetnek a feloldás felé.
A gazdag látványanyagot a kametsá tradíció évezredes útmutatása alapján értelmeztem, de a koordinátor szerepének felvállalásától még sokáig ódzkodtam…

Helyzetkép
A Kárpát-medence Európa mértani közepe, a kontinens kulturális kontextusán belül egy markánsan egyedi vonásokkal rendelkező civilizáció- és kultúrateremtő térség. Szellemi középpontja egyszersmind Európa „szív-csakrája”, az észak-dunántúli Pilis hegységben található Dobogókő: egy kivételes adottságokkal rendelkező erőhely, melynek áldásos hatása valami miatt nem tud érvényesülni. Ezt a „valamit” szeretném föltárni, és mélyreható, szenvedélymentes elemzésnek alávetni A probléma a fizikai szinten is érzékelhető: a Kárpát-medence országai (közülük csupán Magyarország területe tartozik egészében hozzá) a világranglista élén állnak olyan betegségek gyakoriságát illetően, mint a rák, a szív- és érrendszeri megbetegedések, a depresszió, az öngyilkosság. Genetikai magyarázat azonnal kizárható, mivel a térség népessége korántsem homogén: területén magyarok, romák, szlávok, románok, németek, valamint a világ különböző pontjairól származó bevándorlók és menekültek osztoznak. És hiába tűnik első ránézésre reálisnak, a jelen problémái nem írhatók annak a bizonyos negyven évnek a számlájára sem: a szovjet megszállás, bár kétségkívül súlyosbított az itteni helyzeten (is), nem csupán a Kárpát-medencét érintette. Korai statisztikák ugyan nem állnak rendelkezésünkre, de a rendellenes motívumok több évszázadra visszamenőleg nyomon követhetők az irodalmi művekben.
Valószínűnek látszik, hogy – például a magyarság kollektív tudata – nagyon régi traumák lenyomatait is hordozza.

A Kárpát-medence energiaképletének problémás elemei
1. A tengerszinthez viszonyított alacsony fekvést a régiek általában nem tartották szerencsésnek (V. Károly spanyol király például nyomatékosan felhívta erre az Újvilágban településeket alapítók figyelmét), bizonyára azért, mert megfigyelték, hogy minél kevesebb szűrőn keresztül érkeznek a Föld energiái, annál nehezebben kezelhetők (a természeti népek sámánjai úgy fogalmaznának, hogy ezeken a helyeken a Földanya könnyebben tudja érvényesíteni akaratát, következésképpen kiengesztelésére fokozott figyelmet kell fordítani). A Kárpát-medence esetében súlyosbító tényező, hogy a Föld palástja itt rendkívül vékony.
Az archaikus kultúrák szellemi vezetői ismerték a kompenzációs rituálék jelentőségét, és rendszeresen áldoztak virágot, gyümölcsöt, gabonát – csupa, Földanyának tetsző dolgot – az erőhelyek szellemeinek (latinul: genius loci). Azt is pontosan tudták, hogy milyen módon léphetnek be az emberi jelenlét által megbolygatott ökoszisztéma tudat-hálózatába – csakhogy ez a tudás a középkorban már nem volt aktiválható. Ennek ellenére az erőhelyek többsége nem veszett feledésbe, ami jórészt annak köszönhető, hogy a keresztény egyház – hogy kultuszukat megszakítsa – szinkretizálta őket: ezek a mi „útszéli Krisztusaink”. Sejtjük, hogy hálózatot alkotnak, de mivel annak működési elvét nem ismerjük, a rendszerbe kódolt erőket nem tudjuk hasznosítani.
2. Vízrajzi szempontból a Kárpát-medence Európa legzártabb területe. Hegyek választják el a tengertől, minek következtében a medencébe beérkező folyóknak, a felgyülemlett esővizeknek, valamint a fizikai, lelki és szellemi energiáknak egyetlen tisztulási útvonaluk a Duna. Ami nem tud rajta keresztül ürülni, az pang (a korai krónikák termékeny mocsarakat említenek, gyümölcsfák között lubickoló óriási halakkal), a folyók szabályozását követően immár nem a felszínen, hanem a föld alatt. Az archaikus tudás a megrekedt vizeket szeszélyesen hullámzó érzelmekkel hozta összefüggésbe (nem véletlen, hogy minden magaskultúra szakrális státuszt biztosított a vizek szabályozásával kapcsolatos tevékenységeknek). Az erőhelyek közelében azonban sajátságos tendencia érvényesül: a hatáskörzetében pangó víztömegeket a genius loci saját rezgésmintájával látja el, és azok ettől az átkódolástól gyógyító erőt nyernek; ezért van a Kárpát-medencében annyi és annyiféle gyógyvíz. Sajnálatos, hogy csupán a fizikai szinten hasznosítjuk őket, pedig gyógyhatásuk minden bizonnyal kiterjeszthető a többi szintre is.
3. A Kárpát-medence földje termékeny, de ennek az adottságnak nyilvánvaló előnyeit – integrációs tudás híján – szintén csak a fizikai szinten élvezzük (kiváló minőségű gabonafélék, gyümölcsök formájában), vagyis a rendelkezésre álló tápláléknak csupán a (látható) felét fogyasztjuk. A föld minősége önmagában kevés: a magasabb rezgésszámú energiák szabad áramlását a mélyrétegek kőzetei is befolyásolják (például a hegyikristály kivételes tulajdonságait nem csak sámánok ismerik, hanem csúcstechnológiák is alkalmazzák). Megalapozottnak látszik a feltételezés, hogy közvetlen összefüggés van a természeti viszonyok és a tudatosság szintje között: ahol az előbbiek túlságosan kedvezőek – és emiatt a civilizáció fenntartása nem kíván különösebb erőfeszítést -, az utóbbi könnyen visszaképződik. A tudatosság alacsony szintje pedig nem csupán betegségek kialakulásának kedvez, a kultúra művelését is akadályozza (a sivatagtól elragadott területeken, vagy törékeny egyensúlyú esőerdei közegben óriási áldozatok árán létrehozott kultúrák fenntartása sokkal magasabb tudatosságot kíván a művelőktől: nem véletlen, hogy a legtöbb magaskultúra ilyen környezetben alakult ki).
4. Amint erre Hamvas Béla rámutatott, a Kárpát-medencére ható öt Géniusz egymásnak feszülő temperamentumából nem könnyű harmonikus egységet alkotni: egy kihívás, amelynek mradéktalanul még senki nem tudott eleget tenni ebben a térségben. Feltételezhető, hogy a kárpát-medencébe érkező magyarok szellemi vezetői – a sámánok, táltosok – felismerték ezt a problémát (is): nem véletlenül volt gyéren lakott ez a terület, és nem véletlenül cserélődtek benne folyamatosan népcsoportok és -töredékek (például amikor a Római Birodalom katonailag kivonult Pannóniából, telepesei is elhagyták a térséget. Ez más provinciákban nem történt meg: a hajdani Galiában, Dáciában, és Hispániában ma is latinból származó nyelveket beszélnek). De ez nem jelenti azt, hogy az öt Géniusz feszültsége feloldhatatlan, vagy hatásuk feltétlenül kártékony lenne: az ökoszisztémát alkotó tudatok szinkronizálása a belé települő emberek tudatával a legősibb szellemi természetű beavatkozás, amit a többé-kevésbé természetes körülmények között élő népek sámánjai ma is művelnek. (Az ökologikus művelés eredeti formáit évek óta tanulmányozom Peruban és Kolumbiában.)
5. A táplálkozási szokások szintén befolyásolják az energiaképletet. Legértékesebb nyersanyagnak a primer „vad” energiák számítanak: ezeknek egy fajtájából – pontosabban a Földből származókból – viszonylag sok áll rendelkezésünkre. Hasznosíthatók is lennének, ha értenénk befogásukhoz. Ehelyett újra-hasznosításon alapuló nyugat-európai mintákat alkalmazunk (amik ott – primer energiák híján – létjogosultak), minek következtében a Kárpát-medencében is csak reciklálás (és re-reciklálás, re-re-reciklálás…) folyik. Ha az így nyert energiákat a térség karakterét markánsan befolyásoló Keleti Géniusz energiáihoz viszonyítjuk, nyilvánvalóan kevésnek, vértelennek, gyenge minőségűeknek találjuk őket. Ezt valaha tudtuk kompenzálni – például az állatok megölésének rituáléja nyomokban még felismerhető a disznóölés egyes mozzanataiban -, de magát a rituálét már elfelejtettük, és/vagy nem aktualizáltuk: következésképpen manapság az állatokból is csupán a fizikai szint számára nyerünk táplálékot. És ha figyelembe vesszük, hogy Európában senki nem eszik annyi disznóhúst mint mi magyarok, nyilvánvalóvá válik táplálkozási szokásaink veszélyessége, hiszen a nem megfelelően megölt állatokból arányosan több „rettegés-hormon” kerül a vérünkbe. A rettegés pedig agresszív válaszra serkent (az öngyilkosság tulajdonképpen önagresszió).
A fentiek alapján megállapítható, hogy a Kárpát-medence energiaképlete rendkívül bonyolult, ami gyakran okoz – idegenek számára teljesen megmagyarázhatatlan – konfliktusokat: az európaiság tudata könnyen összeütközésbe kerül a magyarságtudattal, a magyarságtudat a nemzetiségek, valamint a környező nemzetek kollektív tudatával, és ez nem fog változni mindaddig, amíg a magyarságét a csonkítottság, illetve kollektív tudattalanát az otthontalanság érzete uralja – ennek gyógyítása viszont radikális nemzettudat-átalakítását igényelne.
Hatalmas potenciállal rendelkező szellemi természetű energiák keringenek ebben a térségben, amelyek úgy negatív, mint pozitív irányban megnyilvánulhatnak: ütközhetnek egymással a kölcsönös megsemmisítésig, vagy együttműködve megsokszorozhatják önmagukat. Az előbbi lehetőséget kimerítettük: talán ideje lenne megpróbálkozni az utóbbival.

Tényfeltárás látomás alapján
Az élőhely, illetve a rajta letelepedni kívánó emberi közösség szövetségének rituális korrektsége hosszú időre meghatározza a nép sorsát, és közvetlen befolyást gyakorol
identitására, ezért még évszázadokkal később sem ildomos kétségbe vonni. Pedig ez olykor megkerülhetetlen (erre utaltam korábban a „szenvedélymentesség” hangsúlyozásával). És az is megtörténhet, hogy a hiátusra nem a megszokott módon derül fény: ebben az esetben vízió által, egy dél-amerikai kultúra mesternövényének tudatán keresztül érkezett hozzám az információ. Tisztában vagyok vele, hogy ez némi magyarázatot igényel:
Minden teremtmény – legyen élőlény, tárgy vagy dolog – egy egyéni energiaminta materializálódása: egy rezgés, amit bizonyos frekvencia felett tudatnak nevezünk. Most nem térhetek ki arra, hogy miért nem fogadjuk el sok esetben létezését (a kőzetek tudatát például nem-létezőnek tekintjük csupán azért, mert nagyon széthúzódik az időben: általunk érzékelhető szekvenciáját ezért hígnak érezzük); de a növények tudatát már nehezebb lenne kétségbe vonni. A fotoszintézis által a lehető legtisztább (primer) energiákhoz jutnak, mégpedig közvetlenül, miáltal tudatuk minősége megközelíti az archetípusokét – legalábbis a sámáni kultúrák által használt mesternövények esetében. Ilyen az ayahuasca, amely rituális körülmények között képes megnyitni az egyéni tudatot a kollektív tudás tárháza felé – amit a védikus korban Akashá-nak neveztek, és „ahonnan” egy bizonyos tudatállapotban elvileg bármi lehozható. Megtanultam kérdezni (témám a Kárpát-medence volt), majd értelmezni a kapott válaszokat, amelyek rendszerint vizuális formában érkeznek, és elkezdtem „látni”: először a főbb erővonalakat, majd a másodrendűeket is. Eleinte nem volt könnyű megkülönböztetni őket, de a Növény erre is megtanított. Örökké hálás leszek mesteremnek, Kajuyalinak, aki nem csupán beavatott a kapcsolatteremtés művészetébe, hanem meg is érttette velem annak felelősségét, és rávezetett saját szerepem vállalására. A további megállapításokat látomások interpretációja alapján tettem:
A Kárpát-medencét sújtó anomál állapot szoros kapcsolatban áll a magyarság problémájával. Nem csupán azért, mert ez az ország a térség középpontja, amelynek nagy része ma is hozzá tartozik, hanem mert a Kárpát-medence több mint ezer éven keresztül a magyar identitás realizálásának színhelye volt. A hely szelleme mélyen beleivódott a magyarság tudatába, ezért a történelmi változások következtében a nemzettudat (ami egyfajta kollektív energiatest) súlyosan sérült, és – mivel nem történtek szignifikáns korrekciós kezdeményezések -, a morális leépülés egyre veszélyesebb formákat ölt. Mindannyian érzékeljük a folyamatban a bomlasztó erőket, de hagyjuk, hogy krízishelyzetekben a fájdalom gyűlölet-kitörésekbe, elvakultságba sodorjon. Pedig sürgősen meg kell találnunk a feloldozás formuláját: kollektív tudatunk higiéniájától nem csupán a magyarság testi-lelki egészsége függ, kulcs-fontosságú az a térség, sőt közvetve egész Európa számára is, hiszen annak erő-központjának („szív-csakrájának”) körzetében élünk. Amikor ez az összefüggés megvilágosodott előttem, felismertem az elágazást a hibásan választott túlélési stratégia felé. Hosszan tanulmányoztam következményét, a merev, törékeny szerkezetet, amely dühből, gőgből, elkeseredésből, bosszúvágyból és önsajnálatból állt össze, és megértettem, hogy miért képtelen az ön-korrekcióra. Érzékeltem az erőket, amelyek állandó feszültsége nyomás alatt tartja az embereket úgy a fizikai (testi-lelki egészség), mint a szellemi szinten (kultúra), és azt is, hogy rengeteg energia vész kárba impulzív és erőszakos reakciók elfojtására, visszaszorítására. A nem-szembenézés, a sértett, intoleráns, visszautasító attitűd pedig elzárja az energiák megújításának lehetőségét, ami azért súlyos, mert a szellemi szinten nem (vagy nem megfelelően) integrált térség Géniuszainak energiáit nem kapjuk természetes járandóságként, úgy kell apránként kicsikarnunk azokat tőlük – ami folyamatosan kompenzálandó energiavesztést jelent.
Másfél évvel ezelőtt pillantottam meg először a Szellemi Központot. Nem úgy, mint valamit, amit fel kell építeni, hanem mint már létezőt. Láttam a ceremoniális egységeket, végigjártam őket számtalanszor, alaposan rögzítve legapróbb részleteiket is, miközben vakon követtem a megvalósításhoz szükséges erő-kvantumok megszerzéséhez vezető utat, de az Awsangate-n történt beavatásomig képtelem voltam elfogadni a rám osztott szerepet. A látomások tér-időtlen közegében minduntalan visszatértem a Kárpát-medencébe bevonuló magyar törzsek motívumához. Táltosaik – mérlegelve a hely látható (természet), és láthatatlan (energiaképlet) paramétereit – nem szorgalmazták a letelepedést: minden bizonnyal egy könnyebben működtethető helyet szerettek volna találni népük számára (ez lehet a magyarázata a több évtizeden át folytatott „kalandozásoknak”, melynek során rabolva-fosztogatva eljutottunk Franciaországig).
977-ben nyilvánvalóvá vált, hogy az egyetlen opció a letelepedés, és ennek feltétele a keresztény vallás felvétele. Amint megszületett az elhatározás, megkezdődött a sámánok kiirtása (a katolikus egyház ugyanezt a forgatókönyvet használta ötszáz évvel később Latin-Amerikában).
A kettős honfoglalás elmélete szerint a magyar törzsek már korábban felvették a kereszténységet – de ebben az esetben aligha fohászkodott volna fél Európa az ismerős formulával: „de sagittis Hungarorum liberanos Domine”! És, bár a feltételezett korábbi
honfoglalás(ok) szellemi vezetői – és ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy milyen népről/népekről van szó – nagy valószínűséggel elvégezték a tudat-megfeleltetési szertartásokat a térség ökoszisztémájának tudatával, ezeket nem a 897-ben érkezett, és végleges letelepedésre kényszerült törzsek/népek táltosai hajtották végre (a Vérszerződés csupán a honfoglaló intenciót szentesítette, egyébként a ceremónia leírásából egyértelműen megállapítható, hogy nem keresztény pap, hanem Nagysámán folytatta le). E kései honfoglalók azért nem lettek a térség tudathálózatába integrálva, mert táltosaik nem, vagy – valami okból kifolyólag – nem megfelelően végezték el az iniciátikus szertartásokat (személyes véleményem, hogy nem volt elég idejük rá: a Kárpát-medence esetében – annak mérete, bonyolult energiaképlete, valamint a honfoglalók nagy száma miatt – hosszú időt igénylő szertartássorozatról lett volna szó): nem lettek feltárva, kidolgozva, illetve a néppel megismertetve a (szellemi) energiák kinyerésének térségbarát módszerei, érvényes reciklálási formulái.
De a 897-ben érkezett törzsszövetség nevében később sem hajtotta végre senki a honfoglalás szellemi megerősítését: a pálos rend atyái talán alkalmasak lettek volna erre (bizonyos jelek alapján feltételezhető, hogy tudatosan őrizték a sámánság hagyományát), de ha ismerték is, nem alkalmazták az ősi rituálét. Ebben azért lehetünk biztosak, mert ha alkalmazták volna, az anomália már nem létezne – márpedig létezik: ez világosan látszik a térség természeti adottságainak kizárólagosan fizikai szinten történő kiaknázásának ismétlődő mintáiból, vagy abból a tényből, hogy végül a meghódított terület kétharmadát elveszítettük (figyelemreméltó, hogy egész Európában ez csak velünk történt meg!), illetve, hogy azóta sem sikerült a kontinens szív-csakrájának áldásos kisugárzását javunkra fordítani. Míg Európa többi kultúrájában a fizikai és a szellemi szint között ősi – sámánok, druidák által „csomózott” – kötés van (amire később könnyen ráépülhetett a kereszténység), mi soha nem létesítettünk hasonló kapcsolatot élőhelyünk szellemi entitásaival. (A magyar etnikumon belül kivételt képeznek a székelyek, akik nagyon szoros lelki/szellemi kapcsolatot alakítottak ki hegyeik szellemeivel: mivel valószínűleg egy korábbi honfoglalás során érkeztek, ezért elég idejük lehetett rá. A Kárpát-medence problémái egyébként nem érintik őket: élőhelyük magaslatain nem érvényesül a térség bonyolult energiaképlete, és az egymással feleselő öt Géniusz helyett csupán Bizánc Géniusza sugárzik erősen rájuk.)
Akik feltételezik, hogy a kapcsolat a 897-es honfoglalók esetében létezett, de valami miatt megbomlott, azok tévednek: egy, sámán által megfelelően végrehajtott integráció egyértelműen kizárja ennek lehetőségét.
Ha tisztán akarjuk látni saját erővonalainkat, tudomásul kell vennünk, hogy a honfoglalás a szellemi szinten nem (vagy legalábbis nem megfelelően) lett megerősítve. E nélkül nem foghatunk hozzá a sérült nemzettudat gyógyításához, illetve a Kárpát-medence tudathálózatának harmonizálásához – márpedig ezt a folyamatot nekünk kell elindítanunk.
A feladat alapvetően sámáni természetű; nem véletlen, hogy egy sámáni szertartás során „mutatkozott meg” előttem. Hogy ez más kontinensen, más kultúrában történt, annak semmi jelentősége nincs, mivel ebből a diszciplínából az emberiség tudásbázisa bárhonnan hozzáférhető. A mindenkori sámán népének ökológusa: ő kódolja át a meghódított életteret, azaz ő felelteti meg az ökoszisztémát működtető tudatokat (amely a növények, állatok, hegyek, források, tavak tudatának szintéziséből konfigurálódik) a benne letelepedő nép kollektív tudatával. Ha egy rendszer természetes és mesterséges elemei között nincs harmónia, az a fizikai (testi-lelki) szinten betegségekben nyilvánul meg: a sámán elsődleges feladata nem a gyógyítás, hanem az egészség természetes állapotának fenntartása, az ökologikus művelés.
A szellemi természetű integráció az ökológia sarkalatos pontja, mondhatni lényege, az ökologikus művelés pedig az egyetlen módszer, amely hosszú távon is hatékony védelmet nyújthat az újonnan érkezetteknek a Helyszellem „idegensége” (kiszámíthatatlansága) ellenében, ugyanakkor képes megvédeni az ökoszisztémát működtető természetes tudathálózatot az új tudat-kvantum berobbanásától (az emberi én-tudat sajátságos sűrűsége mindaddig veszélyt jelent bármely ökoszisztéma számára, amíg magas frekvenciájú ön-tudattá nem szublimálódik).

Esélyek az anomália felszámolására
Mivel az anomália szellemi természetű, feloldását indokolt szellemiséget realizáló tevékenységből kezdeményezni. Ennek – mármint a kultúrának – három tényezője van: az idő, a tér, és az emocionális faktor.
Az Idő:
Történetünk során, a szellemi dimenzió közvetlen integrálása helyett, számos esetben próbálkoztunk olyan „kész” energiaminták alkalmazásával, amelyek nem a Kárpát-medence téridejéhez tartoztak, nem ökoszisztémájának erővonalaiból képződtek. Sikertelenségükhöz az is hozzájárult, hogy egy új világkép – sajnos vagy szerencsére – csak a téridő szövetében keletkezett szingularitás pillanatában érvényesíthető trauma nélkül.
A paradigmaváltás pillanatára utaló mintát az ősi amerikai kultúrák szellemi autoritásai felismerték és használták (ebből a tudásból vezethető le a mayák rögeszmés viszonya az időhöz). Az inka amauták – korábbi kultúrák tapasztalatait alapul véve – szintén tisztában voltak a pachakuti jelentőségével: megfigyelték, hogy a paradigmaváltás pillanatában a legalacsonyabb az ellenállás a valóságszintek között. Ilyenkor a közönséges téridő felülete elvékonyodik, és a valóság látható és láthatatlan tartományai között átjárhatóság keletkezik. Jelentős szellemi természetű projektek (mint amilyen az inka Taki Onqoy is volt) hiúsultak meg a rossz időzítés miatt, vagy ahogyan közönségesen mondják: „mert nem érett meg rá az idő”.
Most éppen egy paradigmaváltás van készülőben: rendkívüli és értékes konjunkció, amikor be lehet hatolni a nem-tér-nem-idő archaikus kontinuumába. Ritkán adódik ekkora esély a Kárpátmedence évezredes anomáliájának fölszámolására.
A Tér:
Kevés hely van a világon, ahol egy ekkora horderejű szinergikus hatású beavatkozás lenne véghez vihető: egy kontinens „szív-csakrája” ugyanis nem akármilyen erő-központ! A fizikusok szerint mágneses pólusváltás van folyamatban (18 Gaussról pár év alatt 4 Gaussra süllyedt a magnetoszféra indexe, minek következtében nő az agresszivitás, a vulkáni aktivitás, összezavarodnak a vándormadarak, partra vetődnek a bálnák, stb.) A magnetoszféra az életet védi, gyengülésével fordított arányban nő a kozmikus sugárzás, ami gyengíti az immunrendszert: világszerte egyre több a rákos megbetegedés. (Lesz egy „0” pillanat is, de az is lehet, hogy a mező egy ideig erratikus jelleget ölt, ami további előreláthatatlan anomáliákat okozhat.)
A mágneses pólusváltással párhuzamosan szellemi pólusváltás is megindult (ennek egyik jele, hogy a Dalai Lama feladta Tibet visszaszerzésére irányuló törekvéseit). A szellemi erővonalak átrendeződése már megkezdődött, és ebben a folyamatban Dobogókőre is fontos szerep vár:
ha sikerül a Kárpát-medence láthatatlan erővonalait – más néven: „ley-vonalait”, „cequé”-it – föltérképezni, majd a térség szellemi középpontjába irányítani, a hely ereje jelentősen megnövekedhet, és megsokszorozva sugározhatja önmagát a vonzásában élő embereknek felé.
Az emocionális tényező:
Ahhoz, hogy az előbbiek előnyös egybeesését kihasználjuk, elkerülhetetlen a kollektív tudat módosítása, ami esetleg erős emocionális ellenállást válthat ki azokból, akik a nemzet fogalmát továbbra is a letűnő paradigma alapján értelmezik.
Az új paradigma irányelveit követő definíció szerint a nemzet egy specifikus rendszert képező kollektív tudatminőség, melynek alapvető tulajdonságait egy nyelv szerkezete határozza meg, ugyanakkor szerves részei mindazok a tudat-egységek, amelyek rendjét magukénak vallják.
Még idegenkedünk ettől a meghatározástól, mert vonakodunk szembesülni bizonyos megváltoztathatatlan tényekkel (például, hogy több milliónyi magyar él nemzetiségként a szomszédos országokban), és ettől a kollektívum energiatestének erővonalai rövidzárlatra emlékeztető, ismétlődő motívumokba rendeződnek (egy látható hasonlattal élve: mintha újra meg újra betonfalnak ütköznénk). És, miközben a csonkoltság frusztráló érzését ápolgatjuk magunkban, lassan, de biztosan lemerül a nemzet kollektív tudatának energiabázisa. Bár ezek a minták nagyon erős kondicionáltságokhoz kötődnek (következésképpen garantált a népszerűsége annak, aki felelőtlenül zászlajára tűzi őket), testi-lelki egészségünk érdekében mégis meg kellene próbálkoznunk átalakításukkal.

A feloldás stratégiája
1. Az ellentétek annál erősebbek, minél polarizáltabb formában jelentkeznek: ami nagyon mélyen volt, mindennél magasabbra emelkedhet. A Kárpát-medence esetében a viszonylag csekély tengerszint feletti magasságból, illetve a földpalást vékonyságából származó hátrányokat három „művelettel” lehetne ellensúlyozni:
– A térség domborzati térképén meditálva egy hanyatt fekvő emberi alak rajzolódik ki előttünk. Az imaginatio segítségével a genius loci megtestesülését láthatjuk benne, aki bal kezével fogadja, majd jobb kezével elengedi a Duna által szállított energiákat. Szíve a térség legmélyebb pontján – a dunántúli Aba körzetében – van.
A sámáni tudás szerint az egészséges energiaáramlásnak éppen fordított irányban kell történnie: a jobb oldal a belépés helye (ezt követően a fölfelé haladó áramlat a fejtetőn átfordul, majd a bal oldalon kilép a testből). Ezeken a földrajzi pontokon – kompenzációs rituálék celebrálásával – egyénileg és csoportosan gyakorolhatjuk a befogadást, illetve az elengedést (a Duna mentén erősítő pontok létesítésére is szükség lehet).
Ha az „alak” megfordulna, és közvetlen (szem-)kontaktust létesítene a Földdel, sokat javíthatna saját helyzetén. Aktiváló szertartásokkal segíthetünk „neki” ebben.
– Az „útszéli Krisztusok” (valamint kápolnák, templomok, források, sziklák…) kész energiahálózatot alkotnak: nincs más dolgunk, mint GPS-sel bemérni ezeket, és – hasonlóan az angol és francia példákhoz -, a vízrajzi térképre helyezve megrajzolni a térség energia-térképét. Ezek a szakrális objektumok – akár az Inka Birodalom láthatatlan cequé-i, vagy a mayák sacbeob-hálózata mentén található „szent helyek” – egy láthatatlan sámáni „network” látható csomópontjai, és mint olyanok, a művelés alanyai és tárgyai. A kivételes adottságokkal rendelkező helyek megerősítése és szinkronizálása meglehetősen egyszerű beavatkozásokat igényel (például fát lehet ültetni melléjük, és/vagy egyéb módon tudatosan – imával, gondolatokkal, szertartásokkal – ápolni, erősíteni őket, illetve rajtuk keresztül az egész szellemi hálózatot).
– Az „alak” fejtető-csakráját a Dinári-hegység parti vonulata elzárja az Adriától, de ahelyett, hogy ezen keseregnénk, meg kellene nyitnunk a tenger felé tisztulás lehetőségét. Ehhez egy megfelelően aktív genius locit kell keresni a part közelében (nem kizárt, hogy éppen azt az erőhelyet sikerül lokalizálni és aktiválni, amelyet korábban már használtak ugyanerre), majd egy integratív szertartás keretén belül összekötni a Kárpát-medence „gerinc-vonalával”.
Ebben hathatós segítséget nyújthat Marko Pogacnik szlovén geomantikus, akinek munkamódszerét személyesen is volt alkalmam tanulmányozni Fuerteventura szigetén (egy másik installációját, amivel Ecuador fővárosának „gerincét” erősítette meg, szintén végigjártam).
2. A Kárpát-medence vízrajzi adottságai, mint fentebb már utaltam rá, nem éppen ideálisak, ugyanakkor viszonylag könnyen ellensúlyozhatók. Kétségkívül óriási lehetőségek rejtőznek gyógy-, és termálvizeinkben, de ez érvényes minden tudatosan kódolt állóvízre is. Nagyon sok példát említhetnék az utóbbira, a legismertebbek talán a görög hidroterápiás templomkórházak, ahol minden egyéb gyógyszer nélkül a legkülönfélébb betegségeket gyógyították személyre kódolt vízzel. A Kárpát-medence kontextusába illő rituális formák kidolgozása nem megoldhatatlan feladat.
3. A föld művelése a kultúra művelésének szinonimája: egy adott hely termékenysége a műveléséért felelős kultúra életképességét tükrözi, egyszersmind biztosítja. Esetünkben – talán a biodinamikus művelés elméletét alapul véve – alaposan át kell gondolni a Kárpát-medence paramétereinek leginkább megfelelő eljárásokat. Ezzel párhuzamosan egyfajta tudatos aszkézist alkalmazva felelősen vehetünk részt úgy a föld, mint a kultúra művelésében. Mindezt ősidők óta ismert és használt rituális eljárások támogatják, amelyekről dél-amerikai törzsi kultúrák körében az utóbbi időben sok hasznosítható tapasztalatot szereztem.
A perui Andokban 2008 novemberében beavatást nyertem az Awsangate szellemiségébe: az inkák szent hegyének tudatába betekintve megtapasztalhattam a kövek – kőzetek, ásványok, sziklák – erejét, és megértettem, hogy az nem mennyiség, hanem minőség függvénye. A mi feladatunk az, hogy lokalizáljuk, majd feltárjuk kristály-formációkban szegénynek számító térségünk tudat/energiahálózatának leggyengébb pontjait, és azokat egyszerű beavatkozásokkal (például hegyikristályok beültetésével) megerősítsük.
4. A közelmúltban végigjártam egy cequét (a ceque Wiracochan Cuscóból indul, és a Titicacát érintve átszeli a hajdani Collasuyo provinciát, egészen a közép-chilei Maule folyóig). Az egykori Inka Birodalom „gerince” mentén felkerestem azokat az erőhelyeket, amelyek még hozzáférhetők, és áldoztam előttük a Kárpát-medence öt Géniuszának egyesítéséért. Mert egyre világosabban láttam, hogy lehetetlen öt, egymástól ennyire különböző Géniusznak egyszerre megfelelni. A feladat nyilvánvaló: egyetlen koherens energiaképletet kell alkotni belőlük.
Ehhez először tudatosítani kell a probléma összes aspektusát és vonzatát, és csak azután lehet nekiállni a Géniuszok által képviselt erők harmonizálásának. Ezt a szekvenciát a fizikai szintről kell elindítani, mégpedig a Géniuszok székhelyeiről (Olympos-hegység, Etruria, Fekete-erdő, Trondheim, illetve Arkhaim) származó kövek összecsiszolása által; az egymáshoz illeszkedő darabokat – a Géniuszok képviselőinek jelenlétében – szertartás keretében helyezzük el a Kárpát-medence Géniuszát reprezentáló andezit sztélében. (Ez a szertartás hivatott megindítani a kollektív tudat új típusú koherenciának kifejlesztését.)
5. Végül, de nem utolsó sorban, néhány mondat a táplálkozási szokások módosításának stratégiájáról. Szokások megváltoztatása csak elméletben egyszerű (felvilágosítás, trendek, gyógynövények, stb.), a gyakorlat ennek pontosan az ellenkezője. Ezért valószínűleg nem elegendő (bár igen fontos!) a vágóhidak fokozott ellenőrzése, vagy a vegetáriánus étrend népszerűsítése: a fizikainál eggyel magasabb szintről kell indítani. A szellemi táplálkozásnak két módja van, az egyik a rituális antropofágia maradványa (például a keresztény asztali áldás), a másik – aminek része az állatok lelkének (tudatának) asszimilálása – az ökoszisztéma erőit, szellemeit integráltatja híveivel (ezen alapvető különbség miatt a nyugati kultúrkörhöz tartozó ember nem érzékeli közvetlenül az ökológia lényegét). Bármelyik gyakorlat követendő: aki tudatosan táplálkozik, az nem csak a testét élelmezi.

A Concordantia Carpatiensis forgatókönyv-vázlata

I. Előkészítő szertartások
Személyes erőcsomagok készítése, meditációk az egész-ségről.
Nyitó szertartás: a nem-tér-nem-idő-ben lokalizálni a Kárpát-medence anomáliáit támogató, illetve azokat feloldani képes elemeket, erővonalakat. A metakoncert-jellegű révület minden résztvevője (8+8 fő) igyekszik vizualizálni, hogy mi történt/nem történt meg ezer-egynéhány évvel ezelőtt, és megvizsgálja a hibás szekvenciák kijavításának rituális lehetőségeit. Minden résztvevő egy kavicsba kódolja saját élményét, amit a közösségnek áldozatként felajánl. A tapasztalatokat megtárgyaljuk, és kielemezzük a kapott információkat.

II. Kollektív tudat és identitás (előadások, illetve hozzájuk kapcsolódó szertartások – közös, irányított meditációk – sorozata).
1. A kollektív emlékezet ébresztése
Téma: a népvándorlás/honfoglalás rituális-mentális megismétlése, a fontosabb momentumok/állomások és üzeneteik felidézése tűz mellett. (például: Mongólia, az erő forrása: a nomád mindig erősebb, mint a már letelepedett; Levédia: a nyelvezetet konfiguráló mítikus tér; Volga-Káma: az őshaza édeni terének topológiája; Verecke: a megérkezés revelációja, stb.)
2. A kollektív tudat koherenciája
Téma: nemzeti önismeret. Bár a fizikai szinten nagyon kevés ázsiai gén maradt bennünk, a szellemi szinten (mémek) sok értékes ázsiai eredetű morfémát hordozunk. Nem átrajzolni, meghamisítani kell az energiák kezelésének sajátos mintáit – amilyen az idegen krónikások által gyakran említett vadság, erőszakosság -, hanem tudatosítani, aktualizálni, és minőségi életenergiává átlényegíteni azokat: erős, esszenciális és egyedi, tehát minden szempontból értékes energiákat tartalmaznak, amelyek identitásunk szerves részét képezik; megfelelő kezelésükkel biztosítható a kollektív tudat koherenciája. Nem tagadásuk tesz európaivá bennünket, hanem tudatos vállalásuk: e nélkül nem tudjuk fölmérni valódi energiaszükségletünket, illetve az energiavesztések lokalizálását továbbra is irreális alapokról indítanánk – aminek nincs értelme).
3. Morális alapok a kollektív tudat korszerű formájának előkészítéséhez
Téma: térségtudatba ágyazott nemzettudat (Concordantia Carpatiensis: program az új paradigma identitás-ideájának megvalósítására a Kárpát-medencében)
Az egészség feltétele az egészséges gondolkodás: csoportos meditációk víz jelenlétében (a nyitottság, elfogadás, befogadás gondolatait a vízbe irányítjuk, rezgéseiket énekkel, dobolással fölerősítjük, majd az átkódolt vizet rituális keretek között megisszuk.) A korszerű kulturális túlélési stratégia empatikus, és nem kirekesztő: egészséges nemzettudat csak térségtudatba ágyazva képzelhető el. Az integráció képessége a legfontosabb erőforrás: egy befogadásra hangolt kultúra mindig életképesebb, mint egy magába forduló.
4. A táltosok üzenete
Téma: a felelősség. Életterünk Európa közepe (szív-csakrája), súlypontja: ez kollektív felelősségünket az egész kontinensre kiterjeszti. A szellem embereinek egyéni felelőssége tudatosan vállalni az archetípushoz tartozó szerepet, és felnőni a feladathoz.

III. A Ceremoniális Központ
A Szellemi Központ egészének szerkezetét a művelés irányelvei szerint (tehát organikusan és ökologikusan) kell kialakítani oly módon, hogy a kollektív programok helyszíneinek létesítése mellett biztosítva legyen a visszavonulás lehetősége (Szellemi Kolostor, cellák, lakóegységek).
A konfiguráció kidolgozásába folyamatosan bele kell vonni a kultúra különböző területeinek művelőit.
Épületek (fizikai szint): a Ceremoniális Központ épületei tisztulásra, szertartások celebrálására, valamint energia-feltöltésre szolgálnak.
Tűz: ceremoniális ház (kúpfedelű, kerek maloka, közepén nyílt tűzhellyel)
Víz: tisztító szertartások helyszíne (homokszűrős, folyamatosan reciklált vizű kerek, fordított kúp alakú medence, meditáció céljára kialakított peremmel)
Föld: föld alatti ceremoniális tér (döngölt föld padlózatú félbevágott kocka)
Levegő: nyitott ceremoniális tér (több száz fő befogadására alkalmas, lefedetlen, kör alakú tér, a hely tudathálózatába integrált erő-kvantumok reprezentációival)
Szín- és fényterápiás öngyógyító egység (az Ég és Föld között feszülő Világtengelyből kiágazó barlangrendszer).
Feladatok (szellemi szint):
1. A Kárpát-medencére ható öt Géniusz képviselőinek ünnepélyes fogadása, az általuk hozott kövek összeillesztésével szimbolikusan életre keltjük a térség Géniuszát (koherencia-teremtő szertartás).
2. A korábban – többek között talán kelta druidák által – lokalizált és GPS-sel bemért genius locik (jelenleg: útszéli Krisztusok, kápolnák, templomok, források, hegyek, stb.) felvezetése a térség hidrográfiai térképére; a szakrális földrajz univerzális mintáinak azonosítása.
3. A térség paramétereit alapul vevő (kultúra)művelés elveinek kidolgozása (a szakrális térkép ünnepélyes nyilvánosságra hozatala a kollektív tudat emelését szolgálja).
4. Az erőhelyek (gyógyvizek, források, keresztek, templomok, hegyek) és az őket egymással összekötő erővonalak hierarchiájának felállítása, hozzáférhetővé tétele (például a jelentősebb gyógyforrások, erőhelyek „tulajdonosait” felkérni, hogy biztosítsanak nyilvános hozzáférést).
5. Az erővonalak megtisztítása (szakadások, hibák kijavítása), bevezetése, és bekötése a Ceremoniális Központ energia/tudat-hálózatába (szertartások a szükséges beavatkozások helyszínein).

IV. A Ceremoniális Központ működése
Minden szertartás hivatott erősíteni a helyet. Feladat: a ceremóniák forgatókönyvének kidolgozása, alkalmazása (a tudatos művelés emeli a művelők tudatszintjét).
A Concordantia gyógyító erőinek felébresztése, a Központ koherenciájának folyamatos erősítése, stabilizálása, és karbantartása egyéni és csoportos meditációkkal, megfelelő helyeken elhelyezett kozmogrammokkal, valamint szertartásokkal történik. Ezen belül alapvető fontossággal bír a térség, illetve a térségben művelt kultúrák minél mélyebb, kölcsönös megismerése (rendszerint azt utasítjuk vissza, amit nem ismerünk).
Helyünk Európán belül: az Európához fűző korszerű csatornák kialakítása, tisztítása és tisztán tartása.
Szertartásrend
1. Az identitás-tudatosító szertartások a Magyarországon, a környező országokban, illetve szerte a világban élő magyarok kollektív tudatának megerősítését célozzák (egészséges térségtudat csak egészséges nemzettudatból fejlődhet ki).
2. Mivel szellemi konstrukcióról van szó, alapvető fontossággal bír a térségben gyakorolt összes vallás szimbolikus integrálása; ökumenikus imahelyek kialakítása.
3. További integráló szertartásokkal kiterjesztjük a Concordantia hatását a Magyarországon található nemzetiségek tagjaira, bevándorlókra, és menekültekre, függetlenül attól, hogy mióta élnek az országban, itt születtek-e, vagy tudatosan választották az ide-tartozást. A nemzettudat új formájának erőssége, hogy minden, vele affinitást mutató tudatot képes integrálni.
4. A térség-tudatot erősítő szertartások a környező országok népeinek kollektív tudatával segítenek felvenni a kapcsolatot. A Kárpát-medencén velünk osztozó szomszédjainkat csak ebben a fázisban vonhatjuk be a folyamatba, vagyis miután saját erővonalainkat feltártuk, kisimítottuk, és megszabadultunk kondicionáló előítéleteinktől. Talán ez lesz a legbonyolultabb szertarás-sorozat – valószínűleg azért, mert a rituális feddhetetlenség itt kulcs-fontosságú. Minden nép/csoport/egyén erőt képvisel, és mivel egy szinergikus jellegű művelés beindítása felettébb energiaigényes, minden segítségre szükségünk van. A térség harmóniájának (egészségének, illetve egészségének) helyreállításra mindenki számára, aki a Kárpát-medencében él, létfontosságú.
5. Fenntartó szertartások: a Concordantia zavartalan érvényesülése érdekében meg kell szervezni a genius locik (erőhelyek) hálózatának ápolását, tiszteletét.
6. Kompenzációs és kiegyenlítő szertartások: zarándokutak szervezése a genius locikat egymással összekötő ley-vonalak mentén (a térség ley-vonalainak erősítése mélyíti a térségtudatot, amitől a kollektív tudat szintjében szignifikáns növekedés várható).
7. Az egészség és egész-ség összefüggésének tudatosítása. Az egymást-gyógyítás a szeretet (filia)-mező kiterjesztésének közös gyakorlata, ami az integrálás készségét is fejleszti.

V. A program morális princípiumainak lefektetése („Szolgálni a közt megtiszteltetés és kötelesség.” (Pedro de Valdivia)
1. Minden tevékenységnek, ami a Központban zajlik, a Kárpát-medence népeinek testi-lelkiszellemi fejlődését kell szolgálnia, következésképpen önzetlennek és ingyenesnek kell lennie.
2. A szertartásokon résztvevőknek előzetesen tisztulási rituálét kell végrehajtaniuk (tűz és/vagy víz által, amire a helyszínen lehetőséget biztosítunk). A feddhetetlenség betartása a szellemi szinten biztosítja a hely tisztaságát, ami mindannyiunk közös érdeke.
3. Bármifajta lukratív tevékenység (főként azok, amelyek a hely minőségére alapoznának) csak a Ceremoniális Központtól meghatározott távolságra űzhető.
4. A kultúraművelés folyamata élőlényhez hasonló, ezért kiszámíthatatlan: újabb elemek, tartalmak, rendező elvek megjelenése új igényeket teremthet: ezek integrációja vagy elvetése fölött egy minőségellenőrző belső tanács fog határozni.

Ruw
(2009. március 14.)

A szöveg forrása: http://www.concordantia-carpatiensis.com/

Vélemény, hozzászólás?