A Főnix titka – Eseményhorizont Magazin

A Főnix titka

 

1. FŐNIX A MITOLÓGIÁBAN

Valószínűleg egyiptomi eredetű a halhatatlan és folyton megújuló Főnix madár mítosza, ami az ókorban egész Eurázsiában elterjedt, Rómától Görögországon át Indiáig és Kínáig. A hieroglifákon szürke gémként ábrázolták, míg a kereszténységben sas, fácán vagy páva alakjában jelent meg a vallásos művészetben. A feje körül mindig sugárkoszorú látható, ami jelzi szakrális mivoltát, isteni eredetét.

1. kép: Főnix.

A Főnix (Phoenix, Phoinix, óegyiptomi nyelven benu) egy rendszeres időközönként tűzben elégő, majd poraiból feltámadó, megújuló madár, amiről többféle legenda is fennmaradt az ókori szerzők jóvoltából (Hérodotosz, Tacitus, Plinius). Halála és újjászületése a Nap halálát és feltámadását jelképezi, ennélfogva a róla szóló történetek az egyiptomi Heliopoliszhoz (a Nap városához) kapcsolták létezését.
Az egyik monda szerint a Főnix madár Indiában él. Amikor 500 éves lesz, felrepül egy fenyőfára és megtölti szárnyait tömjénnel. Azután elrepül Heliopoliszba, ahol tüzet gyújt és elemészti magát benne. Másnap egy apró, illatos férget lehet találni a hamvak között. A féreg átalakul kicsinyke madárrá, végül a harmadik napon újra Főnix lesz belőle, ami apja hamvait mirhával vegyített tojássá formálja és Ré Napisten templomának oltárára helyezi. Ezután visszatér eredete helyére, Indiába.
Mivel főleg áradások után jelent meg, az óegyiptomiak azt hitték róla, hogy az első elemben, a vízben született, mégpedig önmagától. Úgy, ahogy a Nap is önmagát szülte. A Főnixet így a Nap egyik földi hasonmásaként tisztelték. Amikor a madár uralma a világ felett véget ér, mindig megújul egy fénylő ragyogásban, s úgy folytatja uralkodását.
Egy másik monda szerint a Főnix Arábiában él és sötétlila vagy vörös-arany tollazata van. A Földön minden időben csak egyetlen Főnix létezik, ami megöregedve fából és fűszerekből (fahéjból) máglyát épít, amire rátelepszik. Szembefordulva a Nappal tüzet gyújt, egyesek szerint egy kődarabhoz csiszolva csőrét, majd a szárnyaival addig szítja a tüzet, míg teljesen el nem hamvad.
A kereszténységben az időszakos megjelenés és újjászületés, az örök élet és a feltámadás jelképe a Főnix, akárcsak maga Krisztus, akinek ez az egyik szimbóluma. Számos vértanú mögött látható pálmafán ülve, jelezve újjászületésüket. A Főnix a paradicsomba jutott, üdvözült lélek jele, míg síremlékeken a romolhatatlanságot és halhatatlanságot jelképezi. A teológiában a Remény allegóriájaként szerepel. Az ószövetségi apokrifekben az imádkozó Főnixet a kerubokkal azonosították. A szerzetes mozgalmakban ugyanakkor az önmegtartóztatást és a szüzességet jelképezte.
Az ókeresztények a Főnixet jellegzetesen dombon vagy hegycsúcson, esetleg pálmafán ülve ábrázolták (a phoinix görögül pálmát jelent), míg Egyiptomban egy meghatározott helyen: a világhegy tetején ülve. Az egyiptomiak szerint a madár az élet teremtését jelenti, a keresztények szerint a test feltámadását. Abban viszont mindenki egyetért, hogy a Főnix a Nap madara.
A görögök szerint a Főnix egy platóni (nagy) évig él (25 680 kis év), mert ennyi időbe telik, míg az égen a Nap és a Hold, valamint az öt szemmel látható bolygó visszaér a kiindulópontjára. Ezen nagy csillagászati ciklus végével szerintük újra megismétlődik a világtörténelem, mivel a bolygók kölcsönhatásai is megismétlődnek. Így a Főnix az univerzum egyfajta képmása volt a számukra, az idő ciklikus voltának megszemélyesítője. A sztoikusok szerint egyenesen tűzben pusztul el és tűzben kel új életre az univerzum, s a folyamat vég nélkül ismétlődik.
Az egyszerűbb mitológiák szerint a Főnix saját hamvából kel életre, vagyis önmagától származik, ezért ő az egyes időszakok, teremtési ciklusok tanúja. A középkori alkímiában nem véletlenül volt a Főnix a bölcsek kövének egyik elnevezése. Magyarországon a Főnix Debrecen címerében szerepel, mivel a tűz jelképeként a többször leégett cívisváros újjáéledését szimbolizálja.

3. kép: Főnix szobor Debrecenben.
Kínában a Főnix (Feng) az Egyszarvú, a Sárkány és a Teknőc mellett a mitológia legfontosabb mágikus állata. Ezen négy állat feltűnése kedvező eseményt jelez előre.
A kínai madár egy pávára hasonlít, három lába van és a Napban él. Ő az égi kegyelem látható jele, ami a régi időkben állítólag feltűnt az erényes császárok kertjében és palotájában.
2. kép: Kínai Főnix.

2. FŐNIX AZ IDŐFIZIKÁBAN

A Főnix madár a szerinó ábrázolása ősidők óta. Valószínűleg olyan ember találmánya, aki olvasott vagy tanult az energiakvantum működéséről, de mivel nem értette miről van szó, mindenáron valami emberi ésszel könnyen felfogható és egyszerűen ábrázolható formába kívánta önteni az időhurok transzcendens lényegét. Erre utalnak a mítoszokban szereplő sajátos tulajdonságai a madárnak. A témával kapcsolatban lásd még: A Szfinx és Griff titka című írást az Eseményhorizonton a 2004-es év anyagai között.
A Főnix szó szerint Tűzmadár, mivel egy tachion rendszerről van szó. Tehát nem biológiai lény, igazából semmi köze gémhez, sashoz, fácánhoz vagy pávához. Azért nevezik madárnak, mert repül, akár egy energiakvantum. Mindebből következik, hogy azon ábrázolása pontos, ahol a testéből kiágazó tagok száma hat darab. Az egy fej, két szárny és három láb a szerinó hat forráshelyét jelzi. A Főnix annyiban rokona a mesék hétfejű sárkányának, hogy az meg a fénykvantum szimbóluma (hét fej plusz a farka).
A Főnix legfőbb jellegzetessége az időtlensége. Nagyon sokáig él és miután önként meghalt, folyton feltámad poraiból. Önmagától, önmagából, tehát nem tojásból születik, mint minden rendes madár. Az, hogy a mítoszokban mégis szerepel a tojás (ami a korábbi madár hamvaiből készül), inkább az információ megmaradási törvényre utal. Az előző teremtési korszak eseményeinek lenyomata eltárolva megmarad a Napvárosban (az oltáron).
A Főnix eredetileg a Vízben született, mivel a teremtés elemei közül ez az első, az őskáosz hullámtere, amiben a Tűz létrejön. Mindig csak egy van belőle – ez utalás az első térszeránra, a Mindenhatóra. Pont ezért ábrázolják hegytetőn vagy a világhegy (Teremtő tachion) csúcsán, jelezve, hogy isteni lényről van szó. Születése a teremtési ciklus kezdetét jelzi, halála a végét. A Nap madara, mivel a Napban működik a rendszert megtartó helyi térszerán, a Napisten. Ezért tér vissza meghalni és újjászületni a Napvárosba (Aranyváros).
Az időhurok az önkeltésének tulajdonságai miatt romolhatatlan és halhatatlan, s magában hordozza a teremtés folytatásának reményét. Az a tény, hogy normálisan nem a Napvárosban lakik, hanem csak megújulni jár oda vissza azt jelzi, hogy az Isten kerubjaként aktívan részt vesz a teremtésben, kint élve a világban (a teremtmények között). Feje körül a glória mutatja, hogy szent, isteni és transzcendens lényről van szó, nem holmi közönséges állatról.
És végezetül még egy érdekes apróság a misztikus egybeesésekért rajongók számára. Ha megnézzük a Krisztus ábrázolásokat, mindenhol azt látjuk, hogy a sugárkoszorújában egy vízkereszt látható. Ami azt jelzi, hogy a lelkében térforrás van. Jelentésében ez megfelel a halála után harmadnapra feltámadó Főn-X madár tulajdonságainak, mivel ott látható a krisztusi főn az X.

4. kép: Krisztusi Főn-X.

Készült: 2007.09.26.

Forrás: http://esemenyhorizont.uw.hu/2007/ezoter/fonix.html

Vélemény, hozzászólás?