Indián és egyiptomi imák

Indián ima:

Uram,
Vezess engem igaz úton!
Add, hogy kezem megbecsülje
mindazt, amit teremtettél.
Hallgatni akarok szavadra.
Tégy engem képessé arra,
hogy mindenben meglássam jelenlétedet:
a virágban éppúgy, mint a kövekben.
Tedd, hogy kezem tiszta legyen,
a szemem pedig fényes,
hogy amikor életem lealkonyodik,
mint a nap az ég alján,
hozzád siessek kitörő örömmel.

***

Egyiptomi ima:

Istenem, bölcsességeddel taníts meg rá,
hogy fény legyek a vakok számára,
hogy melengethessem szívüket és világíthassak
nekik a sötétben mindaddig,
amíg saját tudásuk révén fel nem tudják
szítani tüzüket, hogy végre elhagyhassák
a sötétséget és kinn élhessenek a nap fénye alatt.

Legbenső félelmünk

“Legbenső félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk.
Legbelső félelmünk az, hogy hatalmunk nem ismer mértéket.
Nem sötétségünk, hanem ragyogásunk ijeszt leginkább.
Azt kérdezzük magunktól: Ki vagyok én, hogy csillogásommal másokat elkápráztassak?
Miért ez a kishitűség?
Isten gyermekei vagyunk. Ha kicsinyek maradunk, azzal nem szolgáljuk a világot.
Senki előtt nem nyitunk új utat azzal, ha törpévé tesszük magunkat, nehogy mások elbizonytalanodjanak mellettünk.
Arra születtünk, hogy kinyilatkoztassuk a bennünk lakozó Isten dicsőségét.
Mert ő nemcsak némelyikünkben, de mindegyikünkben ott lakik.
Amikor engedjük világítani saját fényünket, önkéntelenül lehetővé tesszük másoknak, hogy ugyanezt tegyék.
Amikor megszabadulunk félelmünktől, jelenlétünk automatikusan felszabadít másokat.”
(Marianne Williamson)