Himnuszról

Enrico zenei médium által egy új himnuszt kapott a magyar nép, amely így szól:

A Magyar Szent Korona Himnusza

Atya, Fiú, Szentlélek!
Isten, Ember, Szeretet!
Szent a Magyar Korona! Nap! Hold! Föld!
Teremtőnk és Éltetőnk!

Földünk Szent Föld!
Éljen itt a Magyar Nép!
Szent a Magyar Korona!
Áldás, Béke, Szeretet!
Dicső múltunk Új Életre hív!

-*-

Légy boldog Magyar Nép!
Szeretettel éledvén
Gyertek ki a napfényre,
Hol Isten vár!

Hív a Szent Korona – Megszólít:
Éljen minden Magyar!
Téged szólít a Szent Korona!

Dicsőség Tinéktek!
Szent életre ébredjetek fel végre,
Remény éltessen minden Magyart!

-*-
Szent a Magyar Korona!

***

Isten áldása az emberé. Ahová én tartok, abban a világban a magyar ember tudja ezt.
Tisztában van önnön isteniségével, és vállalja a felelősséget a szebb jövője megteremtéséért.
Nem küzd az ellenséggel, hanem Mihály példájára, a szeretet határtalan erejének tudatában átszereti, jóvá szereti azt. Ahová én tartok, abban a világban a magyar nép nem az, akit a balsors régen tép, hanem az, aki büszkén vállalja küldetését, isteni sorsának beteljesítését.
Aki ismeri és magáénak érzi ezt a himnuszt, velem tart ebbe a világba.
– KövesD’AviD –

***

A Szent Korona himnuszán kívül ezt is érdemes ismerni:

 
Ősmagyar himnusz
 
Országok országa, Törvénytudás népe,
Napkelet s Nyugat közt
A világnak fénye,
Nagy a te nemzeted,
Nagy a te végzeted,
Oly messze magasztos,
Hogy föl sem érheted.

Mint a magas mennység,
Szíved mérhetetlen,
Életed gyökere
Szent és sérthetetlen,
Hegyek, árnyas erdők,
Hős föld büszke népe,
Ez a te sorsod
Ősi öröksége:

Erős, gazdag vár vagy,
De az örök törvényt,
Amit Isten rád szabott,
Vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön
Győzelmes küldetésed:
Úr oltára te vagy,
Emeld fel a fejed!

 

Versek

Ég, ég, tűz van, ég a város!
A lángok az égig érnek!
Elhamvad már ház és város,
S utcái a régi reménynek.
Izzó zsarát tengerében
Éled már a FŐNIX,
Éled a Főnixmadár!
Tűz az ágya, benne alszik,
Hamu rejtekében fészkel.
Onnan éled újra ő!
Új élete reményében
Szárnyát bontja, bontogatja.
A pusztulás mindig új reményt hoz,
Fiatalt, frisset, szárnyalót, a világváltót.
Magosra törő, mint tűzből születő,
Hamvából támadó Főnixmadár.
Tápláld, etesd, szeresd ÖN-MADAR-adat!

***

Neved nékem az IMA.
Suttogom reggel,
Suttogom este.
Szám alig mozdul már,
Halkan szól, ne hallja más.
Terjed a légben,
Száll fel az égbe.
S hogy ki vagy te mégis,
Nem tudom.
Még én sem ismerlek.
Talán nem is létezel?
Lélektársad szeretnék lenni,
Veled örökké itt és máshol pihenni.
Veled lenni újra és tovább,
Míg a Világ kerek!
Én így leszek eggyé, egésszé,
Örökkön, örökké s veled.

A verseket írta: Palumbéli Zsuzsanna

Nyilatkozás

Elmondva pár szóban, mire vágynak sejtjeim,
Az emberi érzelmek legmélyebb szintjein,

Ahol nincsen más vágy, csak a létezés maga,
Ott hangzik el tisztán az ég hívó szava:

Élni és éltetni, ragyogni, hogy lássátok
Hogyan hívja létbe a fény a virágot.

Tükröződni tágra nyílt angyali szemekben,
S felolvadni végleg az igaz szerelemben!